1. Korai fejlesztés: Az optocsatoló technológia először az 1960-as években jelent meg. Az eredeti optikai csatoló fluoreszcens anyagokat használt jelátviteli közegként, hogy az elektromos jeleket optikai jelekké alakítsa, majd az optikai jeleket visszaalakította elektromos jelekké az elektromos leválasztás elérése érdekében.
2. Népszerűsítés és alkalmazás: Az 1970-es években, a félvezető technológia fejlődésével az optikai csatolókat továbbfejlesztették. A félvezető anyagokat, például LED-eket és fotodiódákat használó optocsatolókat széles körben használják különféle elektronikus eszközökben, különösen azokban, amelyek nagyfeszültségű leválasztást vagy zajelnyomást igényelnek.
3. Műszaki fejlesztések: Az 1980-as évektől az 1990-es évekig az optocsatolók teljesítménye jelentősen javult, beleértve a nagyobb átviteli sebességet, az alacsonyabb sötétáramot, a kisebb csomagméretet stb. Ezek a fejlesztések lehetővé teszik, hogy az optocsatolók jobban megfeleljenek az adatkommunikációs és számítógépes interfészek igényeinek. .
4. Kínában gyártott eljárás: Mint korábban említettük, Kína az 1960-as évek végén kezdett fejleszteni optikai csatolókat. Az idő múlásával és a technológia felhalmozódásával a hazai optocsatolók fokozatosan versenyképessé váltak teljesítményben és árban, és piaci elismertségre tettek szert.
5. Modern alkalmazások: A 21. századba lépés után, az elektronikai eszközök miniatürizálásának és intelligenciájának trendje mellett az optocsatolók is a nagyobb integráció, alacsonyabb energiafogyasztás és gyorsabb átviteli sebesség irányába fejlődnek. A modern optocsatolókat széles körben használják az energiaellátó rendszerekben, az ipari vezérlésben, a kommunikációs hálózatokban, az orvosi berendezésekben és sok más területen.
